King Krule a New York Times zenei különkiadásának címlapján
A "25 Songs That Tell Us Where Music Is Going" listán szerepel King Krule "Dum Surfer" című dala
King Krule került a New York Times gondolatébresztő, éves zenei különkiadása - "25 Songs That Tell Us Where Music Is Going" - címlapjára. Legfrissebb, a "The Ooz" című lemezének "Dum Surfer" című dala 18. a zeneipar jelenlegi pillanatképét lefesteni hivatott listán, melyen olyan előadók kaptak még helyet, mint Camila Cabello, Lana Del Rey, Bruno Mars.
"Próbáld elképzelni, milyen közönség lehet ennek a dalnak a címzettje, és öltönyös jazz-őrültek, rockerek, randalírozó punkok, hátizsákos rapperek és futballhuligánok rajzfilmszerű mixe körvonalazódik majd a fejedben: űgy tűnik, mintha az egész dolog egy kitalált térhez tartozna, mint a Twin Peaks fogadója, ahol motorosok és favágok gyűltek össze, hogy aztán álmodozó art-popot hallgassanak." - írták a szerzeményről.
A popzene darabokra törése nem a határfeszegető zenészek, hanem az internet, az MP3 és a streaming-platformok számlájára írható. (...) Az egyik legkülönlegesebb végeredmény pedig a 23 éves Archy Marshall, a londoni énekes és gitáros, aki az elmúlt évtized kezdeti szerény sikerei után mostanra szemtelenül nagy elismerésnek örvend, mint King Krule. Érthető módon: hiszen zenéje egyszerre rendkívül jó és rendkívül furcsa. Marshall egy olyan korosztály része, amely nem rendelkezik emlékekkel a zenei monokultúrát illetően, mint ahogy nincsenek emlékei arról a világról sem, ahol az erős lemezkiadók gondoskodtak arról, hogy minden illeszkedjen egy piacképes kulturális résbe. (...) Korábban főként olyan zenészek voltak, akik ötleteket ötvöztek szándékosan és öntudatosan, olyan zenét alkotva, amiről tudták, hogy különlegesen eklektikusként ünnepeljük majd. De Marshall úgy tűnik, mintha egy alapvetően más hagyomány korai képviselője lenne: ahelyett, hogy direkt választotta volna stílusok és ötletek vad kombinációit, inkább olyan, mintha csak testet adott volna egynek, ami mindig is létezett, csak éppen ő az, aki rátalált. Az egész valahol sötét és föld alatti, ahol minden különálló részlet elveszti saját kulturális származását és összeolvad egy közös referenciákon túli, zseniális privát világban.
Marshall saját elmondása szerint mindenféle zenéből inspirálódik Chet Bakertől kezdve a Dirty Beaches-en keresztül az 1930-as évek zeneszerzője, Einar Aaaron Swanig, de egy Spotify-féle ajánlómotor egyelőre érzéketlen lenne a hasonló változatosságra, ezek King Krule számára nem elkülöníthető választások. Végül is ez az, amire minden streaming platform és zenei ajánlómotor törekszik: a kategóriák egyre finomabb személyre szabása, ízlésünk olyan szintű értelmezése és kiismerése, hogy tulajdonképpen testet nyerjen saját műfajunk.
